Minden hosszúszőrű fajta  rendszeres szőrzetápolást igényel. Ezzel a problémával minden kezdő Bichon tulajdonos viszonylag gyorsan szembe találja magát, ám ritkán kap megfelelő tanácsot ezen a téren.

Egy rendszeresen ápolt Bichon napi fésülése mindössze 10-15 percet vesz igénybe. Az, hogy egy kutya mennyire utálja a fésülést, nagyban függ attól, hogy kölyökkorában mennyire szoktattuk hozzá, illetve mennyire vagyunk vele türelmesek ápolás közben.

A legfontosabb, hogy minél korábban megismertessük kutyánkat a fésűvel és a kefével, ugyanis amíg még rövid a szőre, ez nem jelent neki különösebb megrázkódtatást, viszont hozzászokik, hogy a megfelelő testhelyzetben maradva, nyugodtan viselje el ezt a procedúrát. Lehetőleg minden nap szakítsunk időt a fésülésre, de legalább heti három - négy alkalommal. A napi fésülés mellett leginkább az szól, hogy ilyen gyakoriság mellett kevésbé tud összecsomósodni a szőrzet, tehát gyorsabban, és kevesebb szőrveszteséggel végezhetjük ezt a műveletet, továbbá kutyánk is jobban hozzászokik az ápoláshoz, ha az mindennapi életének részévé válik.

A fésüléshez keressünk egy sík felületet, ahol kényelmesen hozzá tudunk férni a kutyához. Szükségünk lesz egy erős fémfésűre, amely oldalán különböző sűrűségű fogakkal van ellátva, egy közepes méretű, rugalmas gumipárnába ágyazott tüskékkel ellátott kefére, egy filcvágóra (nekem a "karom alakú" vált be) valamint egy kisméretű (sűrű) fésűre a bajusz és a szemkörnyéki részek rendbentartásához. Megkönnyítheti a munkát valamilyen csomólazító spray, vagy vízzel hígitott kondicionáló, amelyre igazán nem is a csomók eltávolításához lesz szükségünk, hanem megóvja a nagy meleg, vagy gyakori fürdetés miatt kiszáradt szőrt a töredezéstől,  könnyebbé teszi a fésülést, megakadályozza a szőr sztatikus feltöltődését, és szennytaszító hatású. Nem árt, ha kéznél van néhány csat, vagy csipesz, illetve később szükségünk lesz egy erős körömvágóra, valamint egy kicsi, éles ollóra a talppárnák közti szőr kivágására. A legnagyobb hiba, amit fésülésnél elkövethetünk az, ha csak a szőrzet felső rétegét fésüljük, vagy keféljük át. Ilyenkor az alsó szőrréteg menthetetlenül elfilcesedik, és ha későn vesszük észre, már csak a teljes szőrzet lenyírása oldhatja meg a problémát!

Fektessük a kutyát az oldalára a lábaival magunk felé. Hajtsuk fel, és ha szükséges rögzítsük csatokkal, vagy csipeszekkel a szőrt a hastól a hátig. A legalsó 1-2 cm szélességű sávon kezdünk dolgozni, és fokozatosan haladunk a gerinc irányába. A szőrt a tövénél fogjuk, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk a kutyának, és a fésű sűrűbben fogazott felével lassú, egyenletes mozdulatokkal fésüljük a szőrt a tövétől a végéig. Amennyiben csomót találunk, azt először ujjainkkal, majd ha már meglazult, a fésű ritkábban fogazott felével próbáljuk finoman szétbontani, ilyenkor mindig a szőr végétől haladjunk a töve felé. Soha ne tépjük a szőrt a csomóknál, és ne próbáljuk ollóval átvágni, mert ez mindenképpen komoly szőrvesztést fog eredményezni!

A leginkább csomósodásra hajlamos részek a hajlatok a lábak tövénél, a nyak (különösen ha pórázon sétáltatjuk a kutyát), fülek körüli rész,  valamint a hát a farok tövénél. Amikor végeztünk az alsó sávval, a fölötte lévővel folytatjuk a fésülést, amíg el nem jutunk a hát közepéig. Ekkor a lábak következnek, itt ugyanezzel a módszerrel haladjunk a láb tövétől a mancs irányába. Ha végeztünk, megfordítjuk a kutyát, és ugyanezt megismételjük a másik oldalán is. Fésüljük ki a farkat és a füleket, majd következhet a fej: a szemzugból távolítsuk el a csipát, a könnyfolyástól elszíneződött szőrt töröljük át szemkörnyék ápolóval, vagy bórvízes vattával.

Az esetleg a bajuszba, vagy szakállba száradt ételmaradékokat nedves szivaccsal távolítsuk el, majd a kis fésűvel fésüljük ki az arcszőrzetet. Sokan levágják a szembelógó szőrt, mondván, hogy zavarja a kutyát a látásban, ez azonban nem igaz. Amennyiben mégis zavar minket,  levághatjuk, vagy kezdetben egy-egy csattal rögzíthetjük ezeket a szőrszálakat a fejtetőn, majd ha elég hosszúak lesznek, egy gumival kontyba foghatjuk őket. Egy-másfél éves korban éri el azt a hosszt a szőr, hogy kétoldalt fésülve a helyén maradjon.

Ha elkészültünk, állítsuk fel a kutyát, és a kefével mégegyszer keféljük át az egész szőrzetet, ügyelve arra, hogy mozdulataink egyenletesek legyenek. Az átkefélést ne csuklómozdulatokkal végezzük, mert a szőrvégeket megrántó kefe töredezetté teszi azokat, így a szőrzet soha nem érheti el teljes hosszát! Nagyon fontos, hogy fésülés közben időről-időre megsimogassuk, megvakargassuk kutyánk fületövét, állát, mellkasát, és becézgessük, a fésülés végén pedig alaposan dícsérjük meg, és adjunk neki kedvenc jutalomfalatjából, hogy a fésülés pozitív élményként rögződjön benne!

A fürdetés általában havi egy maximum két alkalommal ajánlott, de ez kutyánk bőrének érzékenységétől függően változhat. Ha hosszú szőre van a kutyánknak, érdemes olyan sampont venni, ami nercolajat, vagy kókuszolajat tartalmaz. Kizárólag nagyon jó minőségű kutyasampont használjunk, és pontosan tartsuk be a flakonon feltüntetett higítási arányt, mivel az esetleges bőrkiszáradás, vagy allergiás reakció miatt vakarózó kutya bőre kisebesedik, ennek következményeként ekcéma, gombásodás, vagy fertőzés alakulhat ki. Léteznek különböző színezősamponok is, de  ezek használata felesleges.

Esős, sáros időben naponta többször is szükséges lehet a sétáltatásból nyakig koszosan hazaérkező kutya fürdetése, ilyenkor azonban kizárólag tiszta vizet használjunk a tisztításhoz, sampont, vagy egyéb kozmetikumot ne! A fürdetés mindig a kutya fésülésével kezdődjön, ellenkező esetben a szőrben lévő csomók a fürdetés hatására kifésülhetetlenül össze fognak állni!

Helyezzünk a kád aljára csúszásgátló gumiszőnyeget és állítsuk bele a kutyát. A kutya fülébe tegyünk egy-egy vattagolyót, mert a hallójáratba kerülő víz kellemetlen gyulladást tud okozni! A sampont tilos töményen használni, tehát egy kis tálban, vagy flakonban vízzel hígítsuk fel, majd alaposan mossuk meg vele a kutya teljes testét - ne dörzsölgessük a szőrt össze-vissza, mert be fog csomósodni. A fejet hagyjuk utoljára, itt legyünk óvatosak, lehetőleg ne kerüljön a szembe a sampon! Langyos vízzel alaposan öblítsük ki a sampont a szőrből, majd ismételjük meg ugyanezt a kondícionálóval (ezt szintén fel kell hígítani). Miután ezt is leöblítettük, kivehetjük a kutyát a kádból, és hozzáláthatunk bőrig ázott kedvencünk megtörölgetéséhez. Ehhez használjunk minél több, jó nedvszívóképességű törölközőt. Ne dörzsölgessük a szőrt a törölközővel, mert ez is csomósodást okoz, inkább csak nyomkodjuk ki a szőrből a vizet. Áttörlés után ne felejtsük el kivenni a vattagolyókat a fülből!

A szárítással kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A szárításnál a fésülésnél már megismert, rétegről rétegre haladó módszert használjuk, a pofa szőrt a végére hagyjuk, és a hajszárítót a legalacsonyabb fokozatra állítva szárítjuk. Ilyenkor a legfőbb problémát az okozza, hogy fürdetés után a kutya megkergül, és a lakásban fel-alá száguldozva 2-3 métereket csúszik az állán, és a pofa szőrén. Ez ugyan rendkívül mulatságos látvány, de a szőrnek semmiképpen sem tesz jót, ha lehet, próbáljuk megakadályozni (nem fog sikerülni)!

Az ápolás további teendői közé tartozik a szőrszálak kitépése a hallójáratból, a szőr kinyírása a talppárnák közül, a mancs szőrzetének fazonra igazítása, a körömvágás, valamint higiéniai okokból a végbélnyílás, és a nemi szervek körüli szőr rövidre nyírása. Ezeket a feladatokat kezdetben mindenképpen bízzuk kozmetikusra, vagy az állatorvosra, és ha idővel elég bátorságot érzünk magunkban ahhoz, hogy saját kezűleg végezzük el ezeket a teendőket, akkor is kérjünk meg valakit előtte, hogy mutassa meg, hogyan kell csinálni!